Feketefehér örökség: magyar filmklasszikusok, amiket ma is érdemes elővenni
Photo: don cload , CC BY-SA 2.0, via Wikimedia Commons
Van valami különös a magyar filmben: úgy tűnik, mintha mindig a nehéz időkben születnének a legfontosabb alkotások. A múlt század első fele, majd a hatvanas-hetvenes évek társadalmi viharai olyan filmeket érleltek, amelyek ma is bátran kiállnak a kortárs nemzetközi produkciók mellett. És ami a legjobb: a legtöbbjük elérhető egy kattintással.
Miért néznénk ma meg egy nyolcvanéves filmet?
Az öreg filmek gyakran kapnak egy rossz megítélést: lassú, hangosbeszédes, régimódi. A magyar klasszikusoknál ez különösen félrevezető. Gondoljunk csak Szabó István Szerelmesfilmjére vagy a Befejezésre: a szerkesztésmód, az idő ugráltatása, a személyes emlékezet és a kollektív történelem összefonása olyan eszközök, amelyeket a mai alkotók – az Oscar-díjas Testről és lélekről rendezőjétől kezdve a fiatalabb generációig – továbbra is használnak.
Azért is érdemes vissza-fordulni a korai magyar filmművészethez, mert ezek a művek a hazai mindennapok hiteles dokumentumai is: egy régi Budapest, egy eltűnt életmód, egy másféle beszédkultúra elevenedik meg bennük.
Az aranykor nagy nevei
Ha csak egy estéd van, kezdd a klasszikusok legszélesebb körben ismert darabjaival:
- Szabó István korai munkái – a Szerelmesfilm és a Száll a fapapucs a magánemlékezet poétikáját hozta el a magyar vászonra.
- Fábri Zoltán drámái – az Édes Anna és a Körhinta a társadalmi változásokat személyes sorsokon keresztül mutatja be; a Körhinta máig az egyik legszebb fekete-fehér alkotásunk.
- Huszárik Zoltán – az Egy próféta vagy a Csontváry a magyar esszéfilm csúcsa: képi költészet, amelyet a világ fesztiváljai is ünnepeltek.
- Kósa Ferenc – a Tizedes meg a többiek és az Akadémia a hatvanas évek új hullámának hazai megfelelője.
Honnan tudd meg, mi az, amit tényleg látnod kell?
A klasszikusok között navigálni ijesztő lehet. Néhány gyakorlati tipp:
- Indulj a díjaknál. A Magyar Filmszemle, a cannes-i és velencei elismerések jó iránytűt jelentenek: ha egy film nemzetközileg is megállta a helyét, valószínűleg ma is működik.
- Nézd meg a restaurált verziókat. A Nemzeti Filmintézet évek óta digitálisan felújítja a klasszikusokat – a különbség a képen és hangon szembetűnő.
- Párosítsd a maival. Nézz meg egy klasszikust, utána egy kortárs filmet, ami ugyanazt a témát dolgozza fel. Meglephető, hogy melyik állja meg jobban a helyét.
Hol érhetők el?
Szerencsére nincs szükség ritkaságkeresésre: a Nemzeti Filmintézet streaming felülete, illetve több hazai VOD-platform is rendszeresen elérhetővé teszi a felújított klasszikusokat, gyakran ingyenes vagy alacsony díj ellenében. A televíziós csatornák filmsávjai is időnként műsorra tűzik őket – érdemes a heti műsortáblát átfutni.
A híd, amit a mai filmek építenek
A kortárs magyar filmművészet – gondoljunk csak a Fegyverneky, a Természetes fény vagy a Egy nap világára – nem szakít a hagyománnyal, hanem folytatja. Ugyanaz a lassabb tempó, a morális kérdezés, az apró emberi gesztusok felnagyítása. Aki ismeri a klasszikusokat, másképp látja a mai filmeket is: felismeri a visszautalásokat, a formai örökséget.
Egy filmeste jó alkalom arra, hogy ezt a láncolatot élményszerűen átéljük. Egy régi fekete-fehér film, egy jó kávé, egy nyitott szellemű társaság – ennél több kell? A magyar filmtörténet nem múzeumi tárgy, hanem élő beszélgetés, amelybe bármikor becsatlakozhatunk.
